Azt hiszem egy ilyen cím bárkinek az érdeklődését felkeltheti, én mégis azt mondom, hogy ha valaki belebotlana ebbe a 93-ban készült alkotásba… az gondolja át.
Na, persze nem varrhatjuk az egészet a készítők nyakába, hiszen el kell ismerni nem mai darab, szóval nem várhatjuk el a megjelenítés csodáit.
De nem is ezekről beszélek!

Akkor mégis miről?

1992-ben került a mozikba Francis Ford Coppola filmje, mely a jól ismert és korszakalkotó író, Bram Stoker vámpírregényének újrafeldolgozása, ki tudja már hányadszor. Az alkotás különlegessége abban van, hogy visszanyúlt a régi, gótikus hangulathoz és korhű megjelenítéshez. Eltérések akadnak persze, de alapvetően ragaszkodik az eredeti történethez a film. A vége más, és az egészet tulajdonképpen a szerelemre hegyezték ki, de mégis olyan érzést kelt, mintha az eredeti könyvet olvasná az ember.

A szerelem a halálon túl is szerelem.

Ezt a filmet kétszer láttam, másodjára kicsit jobbnak tűnt, mint első ránézésre, de ez korántsem elég ahhoz, hogy azt mondhassam: Ez egy tűrhető film.
Mert nem az. Nincs vele komoly baj, igényes és hangulatos, de ahhoz képest, hogy horror, valami elképesztően unalmas. Nagyon halvérű alkotás.

Tükröm-tükröm mondd meg nékem…

Amilyen parádés volt az előző epizód, olyan gyengére sikerült a múlt heti. Na, nem mondom az alapstory remek volt, csak azt gondoltam ennél sokkal többet és fantáziadúsabbat fognak kihozni belőle.
Átlag alatti részt láthattunk, aminek középpontjában a Gyűrűk Ura állt.

„Egy Gyűrű mind felett…”

A most következő epizód részben az előző folytatása, már amennyiben a Banya vonalat vesszük.
Érdekes dolgokra derül fény Ben származásával kapcsolatban, míg a Társulat élete is tovább bonyolódik.

„Ahol a kutya és a farkas a Holdra vonyít.”

A Cormac McCarthy Pulitzer-díjas regényéből készült film egy nagyon különös mozi. Nagyon szürke, nem akció dús, de nem is ez a lényege. Eleinte én sem tudtam mire vélni, aztán megfogott a film hangulata. Egy szomorú történet, egy apáról és a fiáról és az életben maradásról egy embertelenné vált világban.

Élet a pusztulás közepén...

Egy újabb próbálkozás „az ijesztgessünk gyerekekkel” kategóriában. Én már nagyon unom, hogy időről időre sátáni kölyökkel akarják rám hozni a szívbajt. Jelen esetben is van egy kislány, aki már a mozi plakátokról letekintve is kellően unszimpatikus és idegesítő. Vagyis a szokásos.
A film alapvetően nem hoz újat, de akadnak benne értékelhető momentumok.

Nem csoda, ha megcsappant a gyermekvállalási kedv.

Nagy valószínűséggel ez az utolsó bejegyzésem a Clive Barker hétvégével kapcsolatban. Szándékomban állt még egy film kritikájának feltöltése, de arra nem hiszem, hogy lesz időm.
De mindez nem számít, hiszen most ezzel a filmmel kell foglalkozzak!
A Dread a jelenlegi legfrissebb Barker mozi. Az író, Book of Blood című novellás kötetének, egy újabb novellája elevenedik meg a vásznon és képernyőkön. Érdekes story, csak valahogy nem túlságosan hatásos.

Lássuk csak…