A komédiák közül nem az utolsó bemutatkozóm, de egyértelműen a leggyengébb, pedig Robin Williamsszel kapcsolatban nagy elvárásaim voltak.
Abban bíztam, hogy Sarah Michelle Gellar-rel majd egy olyan duót alkotnak, ami egy poénos szériát eredményezhet.
Sajnos azt kell mondjam, hogy Williams egy-két jelenetén kívül semmi említésre méltó nincs a pilot-ban, és még azok egy némelyike is elég erőltetett lett.

Az idei évad egyik (általam) leginkább várt darabja ez a sorozat. Egy izraeli széria adta az alapötletet, melynek sztorija nem olyan különleges és egyedi, ám jó táptalaja lehet egy akcióval dúsított thriller-dráma egyvelegnek. Ehhez képest…

A Dads gyenge teljesítményét ellensúlyozandó, a rendőr komédia határozottan erős folyatást prezentált.
Pont fordítva számítottam, de a készítők (Goor és Schur) elkezdték megmutatni, hogy igazából mire is lehet számítani, amikor a Brooklyn 9-9-t nézzük.

A képregényfilmek és szuperhősök világát éljük. Kérdés, hogy kinek mennyire van elege az önjelölt igazságosztókból, mindenesetre népszerűségük töretlen, gondoljunk csak a Vasember 3 jegyeladásaira. Ha már a Disney birtokolja a Marvelt és az ABC csatornát, gondoltak az okosok egy nagyot és megajándékozták a nagyérdeműt egy sorozattal, amely a fent említett univerzumban játszódik, megtalálhatók az ismerős karakterek, stb.

Az NBC egyik nagy sikervárományosának kikiáltott The Blacklistel, vagyis feketelistával folytatjuk idei újoncértékelő körutunkat. Az alapsztori eléggé hasonlít a Bárányok hallgatnak alapötletéhez néhány módosítással. A főszerepet az a James Spader kapta, aki nem most kezdte a szakmát, igazi húzónév lehet a rajongók szemében.

A másik idei választottam – a sok közül – ez a sorozat lett, melynek alap ötlete keltette fel a figyelmem és Giovanni Ribisi. A szüleikkel küszködő, felnőtt férfiak jó poénokkal szolgálhatnak, de lássuk az első epizód értékelését…

A FOX csatorna gondolt egy merészet és Washington Irving klasszikusát egy kissé átdolgozta és képernyőre vitte. Az Álmosvölgy Legendájáról azt hiszem mindenkinek Johnny Depp és Tim Burton ugrik be. Ők ketten elég jó filmet hoztak össze ’99-ben. A most bemutatkozott széria köszönőviszonyban sincs az eredetivel. Még nem tudni, hogy ez jó vagy rossz dolog.

A sorozatok világában az utolsó előtti rész igen fontos szerepet tölt be. Világossá teszi az utat a finálé felé, kérdésekre válaszol, megadja az alaphangot. Most mi is elérkeztünk az utolsó előtti részhez. Dexter kalandjai hamarosan végleg lezárulnak. Így a vége felé már nem túlzás kijelenteni, hogy a záró szezon számomra csalódás. Az utolsó előtti részben is akadtak szép számmal hülyeségek, de sikerült találtam némi pozitívumot is.

A lista a tovább mögött olvasható.

Halle Berry pályafutása elég pepita képet mutat, hiszen kiváló és szörnyű alkotásokban is játszott. Az utóbbi időben pedig elmozdult a B-mozik világa felé. De mielőtt aggódhattunk volna érte – mint Nicholas Cage-ért, vagy Cuba Gooding Jr.és Christian Slater, illetve újjabbban John Cusack – jött a Felhőatlasz és most ez a mozi, ami ugyan az előzőhöz képest csupán egy amatőr, olcsó kis házi  videók, de… egy tűrhető, kellemes és pergő akció-thriller elegy, amit egynél többször nem érdemes megnézni, ám azért
(a befejezése ellenére) nem fogunk nagyot csalódni.

Már megírtam véleményem Statham tavalyi produkciójáról, A biztonság zálogáról.
Úgy voltam vele, ha már megnéztem azt, akkor már miért ne nézném meg ezt is, aztán duplába kirakom őket. Ennek eredményeként látható fenn a két kritika, mely kettő közül ez a jobb.
Talán azért mert ez egy regény adaptáció? Még pedig annak a Ken Bruen regényének megfilmesítése, akinek a London Boulevardot is köszönhetjük. Hamisítatlan angol nyersesség, némi akció, és egy bűnügy, ami során egy beteg elméjű rendőrgyilkos nyomába erednek.