Azt hiszem, voltunk egy páran, akik alig várták a film mozikba kerülését.
Az első rész életem egyik legjobb akció filmje volt, és az utóbbi idő egyik legjobb produkciója is egyben. Ennek ellenére eléggé szkeptikus voltam a folytatást tekintve, mivel az utóbbi időben már Besson sem úgy ír, de a rendezőt is lecserélték Olivier Megatonra, aki nem egy géniusz.
Azért a második rész nem lett rossz, sőt kifejezetten igényes, nem csak akció filmként. De ha az első rész, egy felnőtt férfi lenne, akkor a folytatás csupán egy éretlen siheder.

Tetszik a készítők új filozófiája, miszerint a Dexter által elkövetett gyilkosságok nem egy bizonyos részre koncentrálódnak, hanem hagyják szépen kibontakozni a történéseket. Régebben hősünk mindig az adott 40 percben bonyolította le ezeket az ügyeket, most viszont több időt vesz igénybe. Ettől némileg fontosabbá válnak ezek a random esetek is. Aztán ott van a főszál, ahol ismét haladtunk előre.

Dexter barátunk feje felett kezdenek gyülekezni a sötét felhők. Hősünk több frontos háborút vív ellenségei ellen, még olyat is, amiről jelenleg fogalma sincs. Aztán ott van Debra, akivel a férfi kapcsolata alapvetően megváltozott. A lendületes évad egy hasonlóan jó résszel folytatódott, ahol Dexter fájdalmas döntésre kényszerült.

A folytatás a történet egy egészen más aspektusát tálalta elénk. A The Walking Deadtől nem megszokott módon bevezetésre került egy másik szál is, amely tartogat még ugyanolyan izgalmakat, mint hőseink sztorija. Pláne, ha a kettő összeér. Végre szemtől szembe találtuk magunkat a képregény meghatározó figurájával, a Kormányzóval.

A BBT ötödik epizódja sem okozott csalódást.
Mindenszentek éjszakáját már feldolgozták korábban is, nincs benne semmi meglepő, hogy ismét elővették az ünnep-sablont.
Sajnos tréfák terén ez most elmarad a többitől, de azért aggodalomra semmi ok.
Ez az epizód is jól sikerült.

Egyáltalán nem büszkén mutatom be azt a filmet, ami végleg elvágta nálam Nicolas Cage-et. Temetni csak A Bosszú jogán után kezdtem, mert előbb láttam ezt, mint azt, de ez egy f.s. Csak vessünk egy pillantást erre a mozi plakátra: Az öreg Cage egyszerűen vérciki rajta.
Akárcsak az egész mozi. Erre már nincs mentség.

A folytatás tartja a színvonalat, akadnak fordulatok is, amik azért feldobják az egyszerű „a hős rendet rak a városban”-sztorit. Kiderül pár apróság a szigeten töltött időről is, a drámai szálak – vagyis a társas kapcsolatok – is bonyolódnak. Egyszóval haladunk.

A harmadik epizód oltári poénokkal szolgált. A negyedik ugyan elmarad az előzetes parádé mögött, de a színvonalat továbbra is tartja a széria.
A készítők apróságokkal kedveskednek a nézőknek.
Nagy változások, nagy dobások nincsenek, de azok mégis elérik a kívánt hatást.

Meg kell hagyni ez a rész most minden várakozást alulmúlt. Nem emlékszem, hogy készült-e valaha hasonlóan gyenge epizód a sorozat életében. Az alapötleten kívül mindent sikerült elszúrniuk a készítőknek. Egyszerűen nem is Supernaturalt láttunk, hanem valami egészen mást.

Kész a második epizód!
Hozzáférés ITT!
Jó szórakozást!

Rég tartottunk tematikus hétvégét, így hát úgy döntöttünk, hogy egy szokatlannal rukkolunk ki.
Szegény, szegény Nicolas Cage egyre lejjebb csúszik Hollywood lejtőjén és egyre csak alább adja, már ami a filmek színvonalát illeti.
De sajnos már tálentuma sem olyan izzó, mint régen. Inkább csak pislákol.
Ennek fényében a Sorozatportál hivatalosan is elbúcsúzatja.

Az előzőhöz képest lényegesen jobb epizódot kaptunk, bár a színvonal továbbra sem verdesi a plafont. Bár kétségtelen, hogy nem volt rosszabb a többi átlagos random résznél. Ahogy az várható volt, a főszál eseményeit parkolópályára téve egy hétköznapi vadászat nézőivé váltunk.

Elkészült A Liga évadnyitánya!
Itt elérhető, vagy a Feliratok.info-n.
Jó szórakozást az új szezonhoz!

A mostani rész kicsit más volt, mint az eddigiek. A jó hangulat és a feszült pillanatok nem hiányoztak, ám mégis úgy érzem, hogy a készítők megint egy lépést hátra léptek. Nem ez lesz a kedvenc részem, de kétségtelen, hogy nagyon fontos eseménysort indított el.

Ha a második epizódra azt mondtam, hogy nem volt olyan erős, akkor erre azt kell mondjam, hogy nagyot szólt. Ennek főleg Howard volt az oka, de az epizód úgy egészében nagyon szórakoztató volt.
Semmi újat nem vetettek be a készítők, de az ismétlés is jónak bizonyult, bár azért másodjára már nem olyan hatásos. Viszont más szálon, más szereplők hozzáadjak azt a többletet, ami kell.

A felejthető második évad gyötrelmei után egyértelművé kellett váljon a készítők számára, hogy a néző valami mást akar. Kétségtelen, hogy az előző szezonban is voltak szép megmozdulások, fontos események, de mégis a rajongók többsége mihamarabb felejteni szeretne. A képregényből és a második évad fináléjából tudhatjuk, hogy milyen irányba evickélünk tovább.

A folytatásban tovább követhettük kedvenceink hányattatott sorsát a megváltozott világban, miközben megszállottan igyekeznek összegyűjteni a nagy tervhez szükséges kellékeket. Eközben az új környezet egy újabb aspektusát mutatták be nekünk, amely drámainak indult, de mégsem lett akkora durranás. Maga a rész korrekt volt, de semmi több.

Kifejezetten gyengének találom a folytatást. Valahogy nem illik a Supernatural filozófiájába egy ilyen rész. Az évadnyitótól sem dobtam hátast, de mégis jó volt újra látni a sorozatot, megjelölni a bejárandó utat, dobni valami csontot a közönségnek. Sajnos ezúttal a kreatív ötleteknek nyomát se láthattuk, sok helyen szúrták el a dolgot a készítők.

Könyvadaptáció, életrajzi alapok. Már megint.
Legyinthetnék, és jogosan tennénk, de azért Nick Flynn önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült alkotásában van valami.
Valami, amitől még nem nevezném kiemelkedőnek, vagy remekműnek, de azt nyugodtan ki tudnám mondani, hogy igazán jó.
Az eddig szinte kizárólag csak vígjátékokat rendező Paul Weitz felkarolta ezt a hétköznapi és már-már sablonos emberi drámát, majd egy elég emlékezetest mozit hozott össze.

Méltóképp folytatódik a 2012-es szezon eddigi legjobb sorozata.
Érthető módon a pilothoz képest lazábbra fogták a gyeplőt, de azt korántsem lehet mondani, hogy megült volna a széria.
A perifériára került tengerészgyalogosok története folytatódik és annyi van még hátra a szezonból, hogy ki tudja mi lesz még ebből.

Túlzás lenne azt állítani, hogy érdekelt a film. Sosem rajongtam nagyon az életrajzi alkotásokért, mert nem tudhatom mi igaz belőle és mi az, amit az írók átírtak, hogy a filmet eladhassák. Az ok, amiért mégis a megtekintése mellett döntöttem a két Oscar, amit kapott, illetve Margaret Thatcher érdekes és vitaindító személyisége.
Az Egyesült Királyság – azóta is – egyetlen női miniszterelnökének története nem egy tipikus életrajzi alkotás. Nem is sikerült igazán jól.

2012 Hófehérke éve volt. A népszerű mesét kétszer is feldolgozták idén
– de minek? – és a két adaptálás közül ez volt a komolyabb, hollywoodibb verzió. Nagyobb nevek, nagyobb látvány, nagyobb csalódás.
Igaz, hogy a Tükröm, tükröm elég bugyuta egy mozi, de jobban tetszett, mint ez. Hogy miért?

Én a magam részéről az egyik legjobban a 66 Park Avenue pilotját vártam. Reménykedtem benne, hogy egy jó hangulatú és gazdag ötlettárú misztikus drámát lapátolnak össze a készítők. Így 40 perc után nem mondom azt, hogy nincs potenciál a sorozatban, de a bevezető rész nem ragadott annyira magával. A misztikum és az ijesztgetés rendben van, de túl sok egyedi ötletet nem tudtam felfedezni benne. Szépen lassan elcsordogált a játékidő.

Azt nem mondhatnám, hogy különösebben kíváncsi voltam erre az alkotásra.
Ellenben nem bántam meg a megtekintést, hiszen ez is egy Oscar-jelölt alkotás, ami ugyan nem kapott egy szobrot sem, mégis érdemes megnézni.
Nem csak a Monroe rajongóknak.
A Colin Clark naplója alapján forgatott mozi - egy hetes intervallumról lévén szó - nem igen lehet több, mint egy pillanatnyi betekintés a színésznő lelkivilágába. De betekintésnek jó!

Ez mostanában ilyen búcsúzós lesz, (már ami a bejegyzéseket illeti) hiszen elköszöntem a 2 Broke Girls-től és (nem is olyan) fájdalmas búcsút veszek ettől a szériától is. A tűrhető, de legalább is nem elviselhetetlen kezdés után a széria beállt a saját színvonalára és megszokhattuk a stílusát. Négy epizód elég volt arra, hogy felmérhessük mivel is állunk szemben és, hogy az várhatóan milyen lesz a továbbiakban. És bár a harmadik rész valamivel többet mutatott fel, mint az eddigiek, a negyedik elég gyengén teljesített.

Az eddigi (általam látott) újoncok közül magasan a legjobb pilot volt a Last Resort-é. Azon kevés széria között volt, amire nem hogy kíváncsi voltam, hanem vártam is. Megérte, mert remekül mutatkozott be.
Egyértelmű, hogy a legmonumentálisabb, legfordulatosabb kezdéssel rukkoltak ki a készítők az összes eddigi sorozat közül.
Sok múlik a folytatáson, de ez eddig kiváló.